|
Öregapám
Öregapám pödört a bajszán,
vidult, s nem tudta mi a TAJ szám.
Zsebében pipadohány-zacskó,
lapult. Ugatott rá a tacskó.
Ő csak szemlélte bölcs derűvel,
hogy a virgonc eb miket művel.
Elkerülte messzi a bánat.
Megölelgette nagyanyámat.
Hömpölygött túláradó kedve,
soha nem láttam keseredve.
Borból két liter volt a kvóta,
annyitól megeredt a nóta.
Lelkembe ragadt annyi sok dal,
megtelt a házunk népdalokkal.
Legenda néhány hősi tette.
Sajnos az idő mind megette.
De mintha tegnap volna, nemrég,
tör fel belőlem annyi emlék.
Pedig hát véget ért a pálya.
Gyászolom én, az unokája.
Szép halott volt a vetett ágyon. Öregapám, az Isten áldjon!
Kéretlen vallomás
Azért szeretlek, mert szemedbe nézve
Kutathatom a rejtett bánatot,
Azért szeretlek, mert kezedhez érve,
Tapinthatom a furcsa áramot,
Azért szeretlek, mert ha átölellek,
Hallom, amint a szíved simogat,
Azért szeretlek, mert tudom, hogy kellek,
S elviselem a napi kínokat,
Azért szeretlek, mert arcodhoz érve
Ujjamon tiltott, áldott vágy süt át,
Azért szeretlek, mert melletted élve
Megszokhatom az öröm mámorát,
Azért szeretlek, mert lépted zajára
Zaklatott lelkem gyorsan megpihen,
Azért szeretlek, mert nem vagyok árva,
S tőled tudom: a szeretet ilyen,
Azért szeretlek, mert tehetem nyíltan,
Elmondatlan szó bennem nem reked,
Azért szeretlek, mert amit itt írtam, Sosem kérted, hogy elmondjam Neked.
Ledőlt a templom
Agyamban élsz. De már a régi tűznek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta visszaűznek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk bűvkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, erősebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.
Ledőlt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos hogy vagy. S már nem számít, hogy voltál.
Szeretet-könny, tüzet oltó
A szeretet, az rendszer-semleges, és nincsen neki se cégje, se pártja, nem vádol, nem véd és magát peres ügyekbe még csak véletlen se ártja.
A szeretet jó állást sem keres, és nem köti az eszmehűség gátja, nem bizonygatja, hogy mily hiteles, s ami kicsi hát azt annak is látja.
A szeretet az mindig arra gondol, hogy szabadítson mindenféle gondtól, mert öröktől ez a reá mért sorsa.
Ha gyűlöletnek lángja fut az égre, hogy csillagát a jónak eleméssze, siet rögtön, hogy könnyeivel oltsa.
|