BEKÖSZÖNTŐ

    1945. május 7-én születtem, Miskolcon. Tizenegy éves korom óta Budapesten élek. Itt végeztem általános- és középiskolai tanulmányaimat, itt írtam első verseimet, s - két év, Tapol­cán letöltött, sorkatonai szolgálat után - itt kezdtem el dolgozni is.

     Voltam színházi díszletező, raktáros, anyagbeszerző, ifjúsági vezető, könyvterjesztő, érdekvédő, lapszerkesztő, újságíró, mindeközben elvégeztem, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola könyvtár-pedagógia szakát.

     Első cikkeim a Népszavában, a Mai Magazinban, országos és budapesti ifjúsági lapokban jelentek meg. Verseimet a Tisztás, a CET, az Ezredvég irodalmi folyóiratok, a Kelet-Magyarország és különböző szakszervezeti lapok közölték, közlik. Prózai műveimhez hasonlóan - melyek többnyire újságírói munkásságom kötetbe foglalt darabjai -, költészetemben is a publicisztika az irányadó.

    Baranyi Ferenc, akit költői példaképemnek tekintek, így ír rólam első verseskötetem előszavában: "... a mostanában porondra lépő pályatársak között fehér holló az, aki a magyar líra "használni, s nem ragyogni" akaró hagyományait vállalja. Aki publicisztikát is mer írni, költői eszközökkel. S ezzel a líra azon áramlatához csatlakozik, amely hét évszázadon át domináns volt ezen a földön." "Amíg társadalmi igazságtalanságok vannak, addig a közszolgálati - lejáratott szóval: közéleti - költészetet nem lehet múzeumba utasítani. Hámori István Péter vállalja a veszélyt. Azt a veszélyt, amit Balassi Bálinttól kezdve Csokonain, Petőfin, Adyn, József Attilán át Váci Mihályig minden igaz költő vállalt: a "szent fát" elsősorban a kiszolgáltatottak, a determináltak érdekében pengeti, nem önmagáért. Nem csupán barátomnak, szövetségesemnek is érzem."

    Meggyőződésem, hogy magára valamit is adó költő nem teheti meg, hogy nem szól a  társadalmi harc "hadirokkantjairól".

 Szándékom szerint azok életsorsa jelenik meg költeményeimben, akik - koruknál fogva - egy másfajta létezési formában felnövekedve, idegenül, esetlenül és sokszor tehetetlenül mozognak a felgyorsult világban.

    "Soha nem akartam felcímkézett költő lenni. Sem közéleti, sem alanyi. Sem pártos, sem általános. De nem kívántam függetleníteni magam a körülöttem és bennem zajló élettől, s elképzelhetetlennek tartom. hogy ne legyen markáns véleményem mindarról, ami embert érint. Ha ez azzal jár, hogy azok köze sorolnak, akik kimondják, amit éreznek, és akiket ezáltal, megosztott világunkban az elesettek, kiszolgáltatottak, esélytelenek oldalán határoznak meg, büszkén vállalom.

    S amíg lesz erőm, hogy ehhez tartsam magam, tán értelme is lesz annak, hogy verseket írjak."

 

(A Bika jegyében)                                               Kattints a fotóra!  

Megjelent könyveim:

Karbid Krónika (karcolatok, 1996)

Harc a bányászokért (riportok, 1996)

Harc a bányászatért (riportok, 1997)

Kétütemű Megváltó (versek, 2001)

Műszak-Váltás (interjúk, 2003)

Számlajobbágy (versek, 2006)