|
Kevés időm marad?
Kevés időm marad a versre,
lekötnek mindenféle dolgok,
kilépve néha önmagamból,
akár a sajtkukac, mocorgok.
Úgy élek magamból kikelve,
mint gonosztevő. Ám a bűnök
megmérgeznek, belül harapnak,
kívülről mégis épnek tűnök.
Lesz-e nekem feltámadásom,
üdvözölök-e itt a földön?
Van még, aki megbízva bennem
ad pár deka erkölcsöt kölcsön?
Magam körül járkálok körbe,
kudarcaim halmára dőlve.
Vállamra száll a mennybolt
Vad hajnalokba fúló ágycsaták,
hol trombitákkal díszes kürtök szólnak,
hol van a korkór és hol van a rák,
mikor áldoztunk már az alkoholnak.
Csak a lebegés, s a kéj könnyei
áztatják széppé küldetéses arcom,
messze még, amint lelkem elnyeli
roncstestemet, egy meg sem vívott harcon.
Nevetem azt, hogy hullana az ég,
pusztítana villámával, de még
karom erős, vállamra száll a mennybolt,
bogáncscsillagtól megrázom magam,
kezébe vesz és dajkálgat a van,
majd földre lökve rám mászik a nem-volt.
Széthull szíved
Néha azt hiszem: senki sem szeret,
majd azt érzem, hogy magukhoz ölelnek,
a megoldáshoz lehet, elvezet
tán az egykori tisztalelkű gyermek.
Ma még a dal hamisan száll feléd,
üres mezőn a semmi őre kerget,
téged táplál a másnak főtt ebéd,
s mástól csened az örömre szánt percet.
Hegyes karó csúcsára lép a lábad,
alant vadak vicsorgó népe támad,
felfelé futsz a láthatatlan létrán.
Széthull szíved, míg agyadat növeszted,
precíz pontosan tervezed a veszted.
(most már tudom, hogy nincs szükséged énrám)
Nem nagy történet
Én nem egészen vagyok ugyanaz,
másfajtává is penderít a sorsom,
s mikor az élet felőlem szavaz,
magam mellé még magamat is hordom.
Egy követ fújok azzal, aki én
vagyok csak néha meg leszek tagadva,
aztán a végső gyónás idején
meg-megduplázva maradok magamra.
Nem nagy történet, ami az enyém,
kávényom csak a csésze peremén,
drágán megvett ám eldobott ajándék.
Keresgélem, megbánva minden tettem,
de már nem tudom azt, hogy hova tettem,
maradok én, s az elhazudott szándék.
users1.ml.mindenkilapja.hu/users/hip/uploads/24-Nemnagytrtnet.mp3
Ne emelj kezet...
Ne emelj kezet soha arra,
akinek jó tanácsát várod,
akkor se, ha úgy fakad dalra,
hogy abban benne van halálod.
Nem biztos, hogy aki rosszat szól,
eredendően gyűlöl téged,
ballépéseid ellen harcol,
barátod tán, nem ellenséged.
Tán a legbőszebb hadonászó
ki a vesztedet rég akarja,
nem tudja, hozzád mi a jelszó,
ölelne, mégis üt a karja.
Ne emelj kezet soha arra... users1.ml.mindenkilapja.hu/users/hip/uploads/Neemeljkezet....mp3
users1.ml.mindenkilapja.hu/users/hip/uploads/Kvtanlkl.mp3
Kvóta nélkül
A kezdet olyan messze van hogy a
távol borítja rá ködköpenyét,
az idősort a múlt feszíti szét,
csak képzeletem visz néha oda.
Feszegetem az emlékládikót,
s félem, hogy nyílik egyszer a fedél,
kihullik néhány feledett levél,
kiderül, hogy a titok semmi volt.
Maradjon hát dobozban a kacat,
szelídüljön vággyá az akarat,
állj középre, hogy mindenki lásson.
Közös örömre nincsen bennem kvóta,
Téged szeretlek, és hogy évek óta
veled élek, ez az én vallomásom.
Bohém apám
Az én apám nem ismerte, hogy: börtön,
a rendőrségen sem volt róla akta.
De bohéméletet élt mindörökkön:
a fogát is a cigánnyal húzatta!
Ballada a balszerencse-fiárólEléltem eddig. Minek magyarázzamnéktek a túlélési technikát?Pukkasztott röhej, talpig méla gyászban,köptem arra, ki mellettem kiállt.Elkövettem a rám kimért hibát,tettem, aztán nem tettem, amit kellett,esetemben a királygőg kizárt,ne vegyétek el tőlem az anyamellet!Voltam tömegben rettenetes bátor,és szörnyen gyáva voltam egymagam.Nem láttam erdőt az eladott fától,a sértésekre sem volt sok szavam.Állampolgárként lettem hontalan,költöttem arra, amire nem tellett,elhittem azt, hogy ebben munka van,ne vegyétek el tőlem az anyamellet!Hallgattam én, bár szólni kellett volna,jobb a békesség – hazudtam nagyot.A sok hazugság. Ha most rám omolna,nem érném meg a boldog holnapot.Röhejeimben voltam meghatott,mikor dicsértek, hittem, mindamellettszolgáltam híven azt ki meglopott,ne vegyétek el tőlem az anyamellet!Most már lefékez testemben a hormon,mely a borívók brancsába lökött,kevélységem is pianóba hordom,jól elvagyok a békések között.Rosszkedvem talpig jóba öltözött,és hűlő vérem nők után se kerget,hagyjatok békén hatvan év fölött,ne vegyétek el tőlem az anyamellet!Ajánlás:Herceg! A tétel némelykor hibás,s a lutrin néha balfácán is nyerhet.De legyen róla pecsétes írás:ne vegyétek el tőlem az anyamellet!
Maradék
Damasztabroszról csipegetni morzsát, csak jóllakottan élvezet. Mire az ember rendezné a sorsát úgy távozik, hogy érkezett.
Nem mindig az jó, amit könnyen szerzel, szíved bár sokszor kódorog. Mégsem mész sokra, se azzal, se ezzel, a baj is lehet jó dolog.
Kinek lelkében gyakran hívja bánat össze az értekezletet, annak kiölte testéből a vágyat a gyász és folyton csak temet.
Nincsen leírott szabálya a jónak, nem védi benned meg sereg. Titkod tengerén üresen egy csónak, benne a semmi hempereg.
A szeretet a bolti polcról néz le, doboza szürke és kopott. Te mindig futsz, s csak akkor veszed észre, amikor végleg elfogyott. |